„Hosszú évek teltek el úgy az életemből, hogy a reggeli gyakorlás lehetősége ki volt zárva. Gondolhatnád, hogy gyorsan indultak a reggelek… De nem. Lassan. Nagyon lassan. Az ébredést követően is pár órán keresztül nyitott szemmel aludtam. Úgy pedig az ember általában nem mozog vagy csak amennyit feltétlenül szükséges. De nem is hittem képesnek rá magam…

Mígnem egyszer egy reggeli kurzuson szinte hajnalban kezdtük a gyakorlást. Meglepődtem, hogy milyen jól esett. Jól esett az ébrenlétet tudatosítani a légzéssel. Jól esett a nyújtózás, a test tudatos felébresztése. És örömmel töltött el az is, hogy míg máskor „csak” alvással, ébredezéssel töltöttem ezt az időt most a jól eső gyakorlással. Ezt az érzést szeretném átadni a csütörtök reggeli órákon.”